RAKTÁRRÓL AZONNAL! Összetétel: Sencha zöld tea, eper szeletek (min. 6,1%), mazsola, rózsarügy, levendula virága, természetes ízesítő

ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT 2,5 dl 70-80 C-os vízhez egy-két teáskanál teafüvet adjunk ízlés szerint. Kannában való forrázás esetén plusz egy teáskanállal, majd 2-3 perc után szűrjük le. A ZÖLD TEA A zöld teát más néven szűz teának is nevezik, mert nincsen fermentálva. A zöld teának számtalan fajtája létezik, és alapvetően Kínából és Japánból származik, de India és Srí Lanka területén is jelentős a termesztése. A tea minőségét és aromáját a származási helye, az ültetvény fekvése és éghajlata, az ültetvény talaja és a betakarításának módja határozza meg. A Japán zöld tea íze kissé fűízű, a Kínai zöld tea füstös, kesernyés ízű, míg az Indiai zöld tea gyümölcsösen friss aromájú. A fekete teával ellentétben a zöld tea egyáltalán nem erjesztett. Ennek eléréséhez nem sokkal a szüret után gőzöléssel vagy melegítéssel lebontják a tealevelekben található polifenol-oxidáz enzimet, így az erjedési folyamatok leállnak. Ezután a leveleket formázzák (például összesodorják), majd kiszárítják és a minőségtől függően válogatják. A legmagasabb kategóriájú teák feldolgozását kézzel végzik. A ZÖLD TEA HATÓANYAGAI A zöld tea tartalmaz többek között: - polifenolokat: katechineket, flavonolokat
- ásványi anyagokat (alumínium és réz)
- vitaminokat (C, B2, D, K)
- illóanyagokat
- koffeint (amit korábban teinnek hívtak), és kis mennyiségben teobromint és teofillint A ZÖLD TEA ÉLETTANI HATÁSAI A zöld teának sokféle kedvező élettani hatást tulajdonítanak. Ezek némelyike már tudományosan is bizonyított, más hatásokat hosszú múltra visszatekintő tapasztalati tények igazolják: - méregtelenít, serkenti az anyagcserét, gyorsítja a zsírégetést
- csökkenti a rákos, daganatos betegségek kialakulásának lehetőségét
- antioxidáns hatású, azaz segít lebontani a pusztító szabad gyököket
- csökkenti a koleszterin szintet, s így a szívbetegségek kialakulásának lehetőségét
- ellazítja a vérereket, ami csökkenti a magas vérnyomást
- erősíti az immunrendszert, ezáltal véd a fertőzések ellen
- fluorid tartalma véd a fogszuvasodástól
- koffein tartalma élénkítő hatású, serkenti a szellemi teljesítő képességet Ezen felül fontos tény, hogy fogyasztásának nincs ismert kedvezőtlen hatása. A TEÁZÁS RÖVID TÖRTÉNETE A tea felfedezése körülbelül 5000 éve Kínában történt. A legendák szerint egy császár vizet forralt, amikor egy tea levél beleesett a fazékba és a víz elszíneződött. Gondolt egy bátrat a császár és megkóstolta a főzetet. Még ebben az esztendőben kihirdettette birodalmában, hogy a tea a víznél is egészségesebb ital. A teaivás szokása idővel a kolostorok falain kívül is elterjedt. Az első írásos források a Han-dinasztia idejéből (Kr. e. 206 - Kr. u. 220) származnak. Ebben az időszakban a tea gyógyító hatását, orvosi alkalmazását emelték ki. A teáról azt tartották, hogy meghosszabbítja az életet, kigyógyítja az embert a fejfájásból, a veseköves megbetegedésekből, emellett a gyomorrontásra is jótékony hatással van. Idővel már élvezeti cikként, az íze és frissítő hatása miatt is fogyasztották az előkelő körökben. A teázás szokása bekerült az udvari etikettbe, és alapkövetelmény lett, hogy az előkelő családok értsenek a tea elkészítéséhez és felszolgálásához. Az V. századra a tea ára jelentősen csökkent, így a teázás a szegényebb nép körében is elterjedhetett, a vendégvárás, a társas érintkezés fontos kelléke lett. A VI. században a tea már nemcsak Kínában volt népszerű, de fontos külkereskedelmi árucikké is vált. A tea sikerét mutatja, hogy ebben a korban egyre több irodalmi alkotás témájává vált. A VIII. században keletkezett az első átfogó mű magáról a teáról is Teáskönyv (Chajing) címmel, amely Tokaji Zsolt fordításában magyarul is olvasható. A könyv írója, Lu Yu tíz fejezetben foglalja össze mindazt, amit tudni kell a teanövény termesztéséről, a levelek osztályozásáról, az ital elkészítéséről, a víz minőségéről és a teafőzéshez szükséges huszonnégy eszközről. Az idők folyamán nemcsak a teát fogyasztók köre változott, de a feldolgozás és fogyasztás módja is. A dokumentumok szerint egészen a VIII. századig a tealeveleket gőzölték, majd különböző formákba (tégla, fészek, korong) összepréselték. Az így kapott téglateából (más néven préselt tea, teakalács, sajtolt tea stb. ) az elkészítés során letörtek egy darabot, majd rizzsel, gyömbérrel, narancshéjjal, sóval, egyéb fűszerekkel, olykor vöröshagymával, tejjel főzték össze. Bár már Lu Yu is elítéli a tea ilyenfajta ízesítését, a préselt tea továbbra is fennmaradt, sőt fizetőeszközként is használták egészen a XX. század elejéig. A IX - XIV. század között a portea használata került előtérbe. A leveleket rövid ideig gőzölték, majd szárítás után kőmalomban porrá törték. A porra forró vizet öntöttek, majd egy bambuszból készült seprőcskével felhabosították. A ma ismert teakészítési mód , a leveles tea forrázása a XV. század után alakult ki. Az előző korok fűszeres teáival ellentétben ekkorra vált elterjedtté, hogy az emberek a tea természetes aromáját ízlelgették. Lassan külön kultusza alakult ki a teaházaknak, amelyek egyre népszerűbbek lettek, és máig meghatározó színterei maradtak a kínai társadalmi életnek.

Galéria